Nem is tudom, hol kezdjek hozzá az első 3-4 hetem bemutatásához. Talán ott, hogy egy valamit megtanul az ember, miközben egy idegen országba próbálja a mindennapjait adaptálni: nevetni önmagán.

Mikor elhagyjuk a biztonságos otthont akár egy hosszabb nyaralásra, akár hónapokra, mindig kívülállók vagyunk ott. Hiába beszélünk angolul, sok helyen nem lehet boldogulni azzal sem. Pedig én eddig azt hittem, azzal már jól lehet...

Ez nagyon meglepett engem Németországban. Gondoltam, a nagyon fejlett nyugati kultúra képviselői beszélik az angolt, mert nemcsak a nemzetközi üzleti élet elengedhetetlen „kelléke”, de a sok bevándorló és Németországba költözött külföldi állampolgár számára a német – hogy is mondjam – átkozottul ...

Lassan két hónap telt el az utolsó írásom óta, de célom behozni a lemaradást! 

Visszarepülve az időben, a tábor a végéhez közeledett utolsó írásom idején, és nagyon vártam már az amerikai utazásom "nyaralás" részét. Mindazok, akik nem hallottátok Csabival közös nyaralásunk kétségkívül szomorú és egyben mulatságos sztoriját, ígérem Nektek, nem várakoztatlak Titeket sokáig az összefoglalóval.

Előljáróban legyen elég annyi, hogy Amerikában elkaptam a "bad luck"-ot (rossz szerencse), ami a nyaralásunk során csúcsosodott ki. Biztos Ti is éreztétek már azt, hogy az adott helyzetben pont TI jártok pórul, Nektek nem sikerül valami, Ti húzzátok a rövidebbet. Nos, nekünk az egész nyaralásunk (és még a tábori életem ...

Vannak emberek, akik egyszerűen nyomot hagynak benned. Nem azért, amit mondanak neked. Nem azért, amit tesznek veled. Nem azért, ahogyan rád néznek. És nem azért, ahogy bánnak veled.

Láthatatlan kötelék húzódik köztetek. Néha az első pillanattól érzed. Ő különleges. Őt jobban kedveled, mint a többieket. Vele szívesebben beszélgetsz. Van benne valami megmagyarázhatatlan, amiért egyszerűen csak jó vele. 

Mérföldkövek - így nevezem én ezeket az embereket. Olyan mérföldkövek, akik építik bennem azt az embert, aki a halálos ágyán majd visszatekint az életére. Az életemre, ami akkorra már egy teljes képet fog alkotni. Gyerekkori játszótársak, családi kötelékek, barátok, szerelmek, és a mérföldkövek. Akik "csak" azért ...

NE ETESD A MALACOT! - mert elhízik, és befedi az egész lefolyónyílást!

Vannak olyan napok, amikor marad némi étel az edényekben és tálakban, amiket mosogatni kezdünk, és akkor ilyen szép színes látvány tárul elénk! Napjában csak 12-szer dugul el, szóval még szerencse, hogy ki tudjuk szedni kézzel a kajacafatokat...

A malac etetése és a különböző ételek okán jött az ötlet, hogy ma végre kivesézzem a tábori kosztot! Már több, mint egy hónapja itt vagyok, azóta sok mindent megkóstoltam, és valójában - eléggé hiányzik a magyar konyha. Na nem a zsíros ételek meg a csülökpörkölt, hanem a tejbegríz és a könnyed gyümölcsös-pudingos sütemények, a LEVESEK és főzelékek (meggyszósz és hideg tökfőzelék nyáron), és a ...

Már több, mint egy hónapja érkeztem Amerikába, az álmok és a gyors kaja országába. Az étkezésem exponenciálisan tart a szörnyű felé, és nem azért, mert napi 5 brownie-t megeszek, meg le se tudok állni a sült krumplival! 

Mint megtudtuk a napokban, sajnos Amerikában a biokaja (ami ugye itt a táborban nálunk fogyasztható) sem annyira bio, mint kis hazánkban. A földieperről hiányzik például a FÖLD, a zöldbabok zavaróan egyforma hosszúra nőttek, a dinnye meg ugye nem magától nő mag nélkül...

Lábjegyzet: a főnök azt mondta, az amerikaiak nem szeretik a magokat a dinnyében, ezért módosítják őket - jó vicc, hát persze, a magyarok sem a magok miatt eszik, de attól még nem oltjuk be és csonkítjuk meg a gyümölcsöt! 

Szerény ...

Minden napunk hasonlóan telik, kisebb változásokkal: először előkészülünk a reggelihez, megreggelizünk, elpakolunk, elmosogatunk, rendet teszünk, készülünk az ebédhez - 1 óra szünet abban az időben, mikor otthon még mindenki épp dolgozik, vagy úton van haza - , ezt követi az ebédkészítés, majd az ebéd (miután mindenkinek felszolgáltuk a kaját, a hideg maradék a mienk! :D ), mosogatás, pakolás - újabb szünet (ez a legjobb része a napnak, hisz ez az intervallum otthon 8-10 óra közé esik, és mindenki ráér velem beszélgetni!) - , majd készülünk a vacsihoz, tálalunk, eszünk, majd szintén mosogatás, pakolás, felmosás, ésatöbbi...

DE némely napokon, jön a DELIVERY, azaz érkezik az áru. Ezt én mindig gyermeki lelkesedéssel ...

"Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint a borsó, meg a héja." - hangzott el a Forrest Gump című film egyik jelenetében. Őszintén, már nem emlékszem, a Borsó volt-e meg előbb, vagy hogy beleszerettem ebbe az idézetbe, de az utóbbi néhány hónapunkat végigkísérte.

Április elején európai tanulmányúton voltam, ahonnan valami jó kis ajándékot szerettem volna hozni Csabinak a közelgő szülinapjára. 

Lábjegyzet, aki nem tudja, és kíváncsi - nyilván kíváncsi, mert ilyen az emberi természet -, annak itt van néhány sor Csabiról: idén lesz három éve, hogy együtt vagyunk (az évfordulónkat pont Miami partjainál fogjuk ünnepelni), két éve élünk együtt. Meggyőződésem, hogy ezt a fiút 29 éve nekem szülte az ...

 Mint tudjátok, a bőröndöm sokáig nem érkezett meg, de néhány dologra szükségem volt, így elmentünk a második tábori napomon a Walmart-ba (ez az amerikai Tesco luxuskivitelben).

Még éppen csak ismerkedtem a mexikói lánnyal, aki készségesen elkísért engem, segített elkalauzolni a boltban és tolta a kosaram, míg én a termékeket nézegettem.

Több nehézségbe is ütköztem első alkalommal a Walmartban. Először is, minden dollárban volt. Jó magyarhoz méltón nézegettem mindennek az árát – csupán 5 percbe telt megunni a váltogatást és viszonyítgatást a magyar árakhoz, és már nem érdekelt, mennyit költök!

Továbbá, a termékek felét nem ismertem, a világmárkák pedig kissé túl voltak árazva (például tusfürdők, samponok ...

Minden nap történik valami izgalmas, amit meg tudnék osztani veletek, igyekszem idővel minden furcsaságot leírni, amit tapasztalunk a táborban. De elsőként jöjjenek a sütik...

Aki már járt Amerikában (vagy az Aldiban, Sparban a kekszek környékén) az tudja, hogy a kezemben egy tál Chocolate Chip Cookies van. Ez az egyik legkedveltebb Amerikai süti a Brownie mellett, amiket mindig este (kiemelem: este!) szolgálunk fel a gyerekeknek. 

Amikor először kezdtünk neki a sütikészítésnek, megkérdezték tőlem, tudok-e sütni. Aki ismer, tudja, hogy ez valóban így van, sőt, szeretek is, így büszkén rávágtam: "háthogyaviharbanetudnék", ami angolul valahogy így hangzott: Yes, I can. :D [Igen, tudok.]

Kíváncsian vártam, mit fogunk sütni, végre ...