Minden nap történik valami izgalmas, amit meg tudnék osztani veletek, igyekszem idővel minden furcsaságot leírni, amit tapasztalunk a táborban. De elsőként jöjjenek a sütik...

Aki már járt Amerikában (vagy az Aldiban, Sparban a kekszek környékén) az tudja, hogy a kezemben egy tál Chocolate Chip Cookies van. Ez az egyik legkedveltebb Amerikai süti a Brownie mellett, amiket mindig este (kiemelem: este!) szolgálunk fel a gyerekeknek. 

Amikor először kezdtünk neki a sütikészítésnek, megkérdezték tőlem, tudok-e sütni. Aki ismer, tudja, hogy ez valóban így van, sőt, szeretek is, így büszkén rávágtam: "háthogyaviharbanetudnék", ami angolul valahogy így hangzott: Yes, I can. :D [Igen, tudok.]

Kíváncsian vártam, mit fogunk sütni, végre megcsillogtathatom tudásom a konyhában, mire kihozott a raktárból 3 zakcsó Brownie-port és tanulmányozni kezdtük - hozzáteszem együtt!

Aggodalomra semmi ok, az amerikaiaknak minden pontosan le van írva a termék hátulján. De nem csak a sütik hátulján! A mosógépen nem számok és jelek vannak (A1-A2-A3-A4 program) hanem szavak, amik alapján könnyedén be tudja azonosítani az ember, hova kell tekernie a gombot. A golfkocsi pedálján hatalmas STOP felirat van, hogy az ember még véletlenül se tévessze el, melyiket kell nyomni - az már más kérdés, hogy ha ráteszed a lábad, nem látszik a felirat... A nagy dobozokon, amiben az áru jön, icipici cetlin szerepel a termék neve, de hatalmas nagy felirattal rajta van, hogy hűteni vagy fagyasztani kell-e. 

Szó ami szó, minden sokkal egyszerűbb, mint amihez mi vagyunk szokva. És igen, a süti SÜTIPORBÓL készül, mindössze vaj és tojás hozzáadásával. De megcsináltam, és finom lett! 

Van ennek a számunkra egyszerűnek tűnő, lebutított életnek előnye és hátránya is. Az ételek, amiket ők készítenek nagyon egyszerűek ( többek között meglepődtek, mikor első nap a csirkepaprikást 2 óráig készítettem). Nem problémáznak azon, ha két napja tésztát eszünk - ha más szósz van hozzá. Nem baj, ha nincs elég valamiből, majd eszünk hozzá salátát - többek között a Kanadából importált fóliaszagú, de ellenőrzötten bio paradicsomokat és a zacskóban érkezett és a hűtőben hetekig elálló, szintén bio római salátát. Ha nincs husi egy napig, az sem baj - és ők reggelire nem esznek felvágottat vagy kolbászt!

Van ennek az életmódnak előnye is, hátránya is. Ha kevesebb időt töltesz a konyhában, többet lehetsz a családoddal, és valószínűleg ez az, amit ők preferálnak. Nincsenek nagy igényeik az otthoni evést illetően, mert ha kell, mindig van mogyoróvaj és lekvár! Ha valami különlegesre vágynak, elmennek étterembe, 20 dollárból meg lehet vacsorázni (ami itt aprópénz). 

Nincsenek klassz ízkombinációk (hazudok, mert ettem már itt jót, csak ritkán használnak merészen fűszereket, és sajnos a legtöbb táborlakónak ez a fogás nem is ízlett emiatt). Nincsenek igazán jól megfűszerezve a dolgok (én hiányolom a sót - pedig alapvetően nem eszek sósan, a paprikát, a különlegességeket). 

Az is egy fogás volt, amikor a releszelt brokkolit megszórták parmezán sajttal és berakták a sütőbe. Őszintén, finom volt, de semmi fantázia, semmi kreativitás. Egy kis tojás, tejföl és sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle - bár ezt mi magyarok véltük csak így. 

És a kedvencem: a Tomato Sauce! [Paradicsomszósz] 

Ez alá hagymát, fokhagymát pirítanak, beleöntik a (gondolom bio :D ) paradicsomkonzervet, és felforralják. Ez a legmenőbb kaja a táborlakók számára (és az amerikaiak számára is). Tészta, ez a szósz, amit itt egy egész fogásnak csúfolnak, és egy kis parmezán. 

Nem beszélve arról, hogy sok recept úgy kezdődik: végy egy konzerv akármit! :D

Hát család, barátok, mindenki, akik olvastok! Hálás vagyok, hogy egy izgalmas konyhával rendelkező országba születtem - még ha nem is a legjobb körülmények uralkodnak odahaza!

De még korán van a siránkozáshoz, hisz a java még hátra van! Irány vissza a porsütik, porpalacsinták, porfogások, műanyag sajtok, gallonnyi tejek és 100%-os narancslevek világába. 

Nemsoká többet is megtudhattok a konyha rejtelmeiről, az amerikai álomról és a tábori életről!

Köszi, hogy olvastok! ;) A sztori folytatódik...