Ma délután éppen nagyban sertepertéltem a konyhába, mikor a főnök elém rakott egy darabot abból a ragasztószalagból, amit utoljára Ferihegyen láttam, mikor rátették az elveszett bőröndöm fogantyújára. Felnéztem, és kérdeztem, szórakozik-e, vagy tényleg megjött a bőröndöm. Azt mondta, bent van a lakásban. Köpni-nyelni nem tudtam, berohantam - és ott volt! Ez volt a legjobb napom a táborban eddig! 

És végre vannak ruháim, tisztálkodási szereim, TÖRÜLKÖZŐM!, saját fehérneműk, pulcsi, FUTÓCIPŐ!, fürdőruha! és miegymás!

(A fürdőruha jelentette a legnagyobb gondot, mikor a 36 fokban majd megsülve ültem a hűvösön, míg a többiek csobbantak a medencében.)

Csodás, euforikus érzés kerített hatalmába a kipakolásnál. ...

UPDATE azoknak, akik nem tudják, hogy mit keresek Amerikában...

Elárulom Nektek: élményeket, nyelvtudást, és természetesen pénzt keresek itt! :D

A Camp Leaders által szervezett kulturális csereprogram keretében jöttem ki dolgozni, ahol a konyhai csapat tagjaként látok el egy tábornyi gyereket minden finomsággal. 

A tábor (International Riding Camp - akit jobban érdekel, Google!) egy mesés helyen van New York állam közepén, távol a zajtól és nyüzsgéstől. Körülbelül 20-25 kislány fog táborozni itt június 18.-tól. A kifejezetten tehetős réteg üdülteti itt a gyermekeit, mivel a tábor meglehetősen drága (lásd a honlapon). 

Én a Kitchen Staff tagja vagyok 2 másik lánnyal karöltve: Eva Mexikóból érkezett, Dóri pedig épp ma ...

Megérkezve a JFK reptérre, leszálltunk a gépről, és indultunk is a biztonsági ellenőrzésen át a csomagkiadó felé. Az ellenőrzésnél nem volt gond (mindent értettem, amit a pasas kérdezgetett ;) ), gyorsan végeztünk is, ami nem volt hátrány, tudva, hogy el kellett érnem a transzfert, majd az Ellenville-be tartó buszomat. Szerencsére ezzel nem voltam egyedül, Anna is a Port Authority-ra ment, az ő helyközi busza is onnan indult, így ketten voltunk ugyanabban a sietős cipőben.

De a csomagok sehol… Már hosszú percek óta nem jön új bőrönd, mi pedig csak nézzük a körbe forgó, már ismerős bőröndöket, és azon viccelődünk, ezek a bőröndök sem jó helyen forognak, ahogy a mieink sem…

(Lábjegyzetben megjegyzem, tegnap kiderült, hogy ...

Startra kész

A reptéren többen CL-es pólóban, karszalaggal vártuk, hogy végre becsekkolhassunk. Többen összeverődtünk, akik ugyanarra a gépre vártak. Az Air Berlin repített minket Berlinbe, onnan Düsseldorfba, onnan pedig New York City-be a John F. Kennedy reptérre. Bepakoltuk a bőröndöket, megkaptuk a beszállókártyákat. Szerencsére én egy magyar CL-es lány mellett ültem végig (a későbbiekben a becses nevét használom: Anna).

Felszálltunk az első gépre, kicsit még aggódtam a felszállás miatt, de a maradék kettőnél már elöntött az adrenalin. Az első út hamar eltelt, körülbelül 10 percet beszélgettünk, majd bealudtunk. A következőnél szintén. Minden átszállást elértünk, bár a gépek késtek, és nem mondom, hogy sosem ...