Minden napunk hasonlóan telik, kisebb változásokkal: először előkészülünk a reggelihez, megreggelizünk, elpakolunk, elmosogatunk, rendet teszünk, készülünk az ebédhez - 1 óra szünet abban az időben, mikor otthon még mindenki épp dolgozik, vagy úton van haza - , ezt követi az ebédkészítés, majd az ebéd (miután mindenkinek felszolgáltuk a kaját, a hideg maradék a mienk! :D ), mosogatás, pakolás - újabb szünet (ez a legjobb része a napnak, hisz ez az intervallum otthon 8-10 óra közé esik, és mindenki ráér velem beszélgetni!) - , majd készülünk a vacsihoz, tálalunk, eszünk, majd szintén mosogatás, pakolás, felmosás, ésatöbbi...

DE némely napokon, jön a DELIVERY, azaz érkezik az áru. Ezt én mindig gyermeki lelkesedéssel fogadom, majd kijózanít a valóság: vajon megkapunk-e mindent, amit rendeltünk! 

Először is, van itt is DINNYE! Nagy, kerek, kívül zöld, belül piros, de ami a kedvencem - mag nélküli. A dinnyén lévő kis cetlin rajta van angolul: Mag nélküli - kisebb betűkkel alatta: Nyomokban magokat tartalmazhat! WTF? Így van, bevédi magát a termelő, nehogy már valaki belekössön, ha mégis van mag a mag nélküli dinnyében - ami persze természetes lenne!

De nem ez a legszebb a dologban: a dinnye szép nagy kartondobozban érkezik. Ha szerencsénk van, egy dobozban két dinnye is van, de ha nincsen, akkor sajnos csak egy dinnye gurul fel s alá. Külön öröm, hogy az alja nincs összeragasztva, szóval ahogy emeled a dobozt, a dinnye bújik ki az alján, tehát funkciója nincsen, ellenben elpocsékolunk egy nagy kartont minden egyes dinnyére!

Lábjegyzet: Mentségükre szóljon, a szelektív hulladékgyűjtés fényévekkel a magyarországi előtt jár - itt tényleg külön gyűjtik, és ki is mossák a szelektív dolgokat!

A kedvencem - irónia nélkül-, amit sajnos még nem fotóztam le Nektek, az a citromlé. Gyönyörű doboz, szinte kézzel rajzolva, és rá van írva: Made with love (szeretettel készült). De képzeljétek el, ez nagyon sok dobozon rajta van, az amerikaiak nem fogják vissza magukat, ha a szeretetükről van szó (mindenbe tesznek egy kicsit). Ez nagyon szép dolog, igazán tanulhatnánk tőlük, mert otthon nemhogy szeretettel és mosolyogva készül minden, még bele is köpnek a kajába, ha a vendég bunkó! :D

Szintén nincs fotóm róla, de a banán is valami elképesztő formában jelenik meg minden héten a raktárunkban. A banán 5-6 darabos fürtökben, külön zacskózva, egymásra rakva, egy nagy kartondobozban érkezik. Csak tudnám, mitől óvják ennyire?! Persze nekünk rögtön ki kell csomagolni, mert berohad a zacskóba - szóval értitek a logikát?! :D

Nyilván más egy konyhán dolgozni, és átvenni a nagy kartonnyi húsokat és zöldségeket, mint lakosként a boltban vásárolni. Nekünk viszont ehhez is volt szerencsénk a Walmartban!

És, hogy őszinte legyek, ott sem jobb a helyzet! Az amerikaiak nagyon kényelmesek!

Először is, végigjárva az összes sort, nem találtam ZSELATINT (a térdfájásomra eszem, nem hobbiból kerestem! :D). Gondoltam, majd a pudingporok, habporok környékén... De ilyenek sem voltak! Ami volt: konzervek brutális méretben, reggelizőpelyhek széles skálája, sütiporok, a másik soron félkész ételek, készételek, gyümölcsök, és a többi, de sehol nem találtam olyan termékeket, amit én hülye magyar keresnék, amit mi otthon úgy hívunk: alapanyagok! :D

Ellenben Dóri (a másik magyar lány, aki a konyhán dolgozik) fotózott néhány érdekes dolgot, ami jellemzi az amerikai étkezési kultúrát: egy szelet dinnye külön zacskózva, alma szeletekre vágva, becsomagolva, két darab főtt tojás külön csomagolva (igen, érdekesség, ők a főtt tojást minden fantázia nélkül, magában eszik, szinte bármi mellé, a saláta részeként), és a gyerekeknek Miki Egér formájú műanyagba csomagolt nasi (alma, perec és mangó), valamint más egyéb, apróra vágott gyümölcsök pereccel, pontosan egy gyerekadagnyi egy műanyagba csomagolva!

Ettől eltekintve, lehetett jó dolgokat is kapni - életem kedvenc müzliét például! A termékpalettájuk sokkal szélesebb, mint otthon, és a boltok fel vannak készülve azokra a vásárlókra, akik tényleg csak a mikrót szeretnék használni, mikor hazaérnek. 

Kezdem értékelni a kultúrájukat, ezt a lazaságot és 'no stress' érzést - bár nem adnám a porból készült sütiket egy Gundel palacsintáért!

Köszi, hogy olvastok! ;) A sztori folytatódik...