Mint tudjátok, a bőröndöm sokáig nem érkezett meg, de néhány dologra szükségem volt, így elmentünk a második tábori napomon a Walmart-ba (ez az amerikai Tesco luxuskivitelben).

Még éppen csak ismerkedtem a mexikói lánnyal, aki készségesen elkísért engem, segített elkalauzolni a boltban és tolta a kosaram, míg én a termékeket nézegettem.

Több nehézségbe is ütköztem első alkalommal a Walmartban. Először is, minden dollárban volt. Jó magyarhoz méltón nézegettem mindennek az árát – csupán 5 percbe telt megunni a váltogatást és viszonyítgatást a magyar árakhoz, és már nem érdekelt, mennyit költök!

Továbbá, a termékek felét nem ismertem, a világmárkák pedig kissé túl voltak árazva (például tusfürdők, samponok tekintetében). No de sebaj, csak választok!

Netti barátnőm, aki tavaly járta meg Amerikát (és mellesleg a napokban szerezte meg a 2. diplomáját, így nagyon nagy gratuláció neki, ha olvassa!!!), ellátott egy hasznos tanáccsal: mindenből vegyek családi kiszerelést, úgyis három hónapot töltök kint.

Csak hogy értsétek a történet lényegét: egy óránk volt, siettem is, meg inkább a jelentősebb dolgoknál időztem (ruhák, FÉSŰ – ezt a lányok értik!, átalakító, ilyesmi), nem a samponoknál. Lenyúltam az alsó polcra a legnagyobb flakon samponért – mert hát 3 hónapot leszünk itt -, megszagoltam, finom illata volt, hát betettem a kosárba!

Hosszú lábjegyzetben megjegyzem, az átalakító megvásárlása vette el a legtöbb időt, mivel fordító (telefon vagy tablet) nem volt nálam, és ilyenkor nem jutnak eszébe az embernek azok a szavak, amiket még a magyarban is használunk, mint konvertáló vagy transzformáló (converter, transformer!). Próbáltam elactivityzni a fiatal srácnak (szerintem diákmunkás volt, mint nálunk a Tesco-s és Spar-os diákok, mert fogalma sem volt semmiről), hogy Európából jöttem és nem tudom bedugni a laptopom a konnektorba az alakja miatt sem, meg más az áram erőssége (érdekes, ezek a szavak viszont eszembe jutottak! :D ).

A srác, miután a pendrive-okhoz kísért és látta a bamba arckifejezésem, hívta egy idősebb munkatársát. Ő már rögtön értette a problémám, és ugyan dupla áron, mint Magyarországon vettem (és a bőröndben pihent Berlinben), de kaptam egy átalakítót. Hiperszuper, mindenországbanfunkcionáló átalakítót, aminek a használatát a fickó maga is ott találta ki nagy kínok közepette – és mutatta meg nekem. Hozzá se kell tennem, hogy kínai gyártmányú ócska műanyag vacak, már várom, mikor töröm szét csupán az erőkifejtéssel, hogy a konnektorba nyomom.

Vettem ugye néhány ruhát is, mivel a CL csapata csak egy napi váltás fehérneműt és ruhát említett a kézibe való bepakolásnál – meg több nem is fért volna. Nyilván nem arra készül az ember, hogy: jajj, biztos az én bőröndöm hagyják el másfél hétre!!!

 Itt az érkezésemkor szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, éjszaka is eléggé fáztam. Első nap az egyetlen sötét farmeromban főztem, de majd megfagytam a konyhában is.

DE Amerikában nem lehet pulóvert kapni még egy TESCO-szintű minőségi áruházban sem NYÁRON! Pedig az egész június ilyen változékony, napról napra nagy meleg és nagy hideg követik egymást. Tehát vettem melegítőalsót, és egy kardigánnak csúfolt lepedőt, amit kétszer körbe kellett tekernem magamon, de gomb nem volt rajta, se cipzár, tehát mondhatni semmit sem ért, csak belelógott a kajába, mikor főztem.

GYENGÉBB IDEGZETŰEK ÉS PRŰDEK EZT A RÉSZT UGORJÁK!

Három típusú bugyi volt a Walmartban: extra nagy (ez a bokádig ér, kis túlzással), csak szimplán nagy (hipster), és kicsit nagy (ez nálunk a hagyományos alsónemű, szerintem). Én a hipstert választottam, mert esküszöm, a képen ez tűnt a leginkább francia bugyi kinézetűnek! Nem volt az… Sose vegyetek hipster bugyit! Borzalmas volt! Mind ki is dobtam, amint megjött a bőröndöm!

A zoknikkal szerintem szerencsém volt, csak egy selejt volt az ötös pack-ban! :D Az egyik pár zokninak az egyik darabjába feleakkora gumit tettek, így a bal lábamon nem igazán volt keringés már délutánra…

DE VISSZATÉRVE A SAMPONHOZ!

Már kezdett rasztásodni a hajam, gondoltam megmosom (ez volt a legtöbb, amit tehettem, miután se borotva, se szemöldökcsipesz, se rendes bugyi nem növelte a komfortérzetem!).

Nyomom a sampont a tenyeremre, dörzsölöm a hajamba… Ez nem habzik! De fura itt a sampon! De biztos ez is csak más, gondoltam teszek még rá, hátha! Csak nem habzott…

Legalább jó illata lesz a hajamnak! Lemostam, és mivel megszárítani nem tudtam (a magyar hajszárító nem bírja átalakítóval sem tolerálni ezt az áramerősséget), hagytam megszáradni.

DE nem száradt meg reggelig sem! Akkor már gyanús volt, mivel a hajam zsíros csomókban állt a fejemen. Megfordítottam a flakont (az fel se tűnt, hogy az elejére az van ráírva: Hajkondícionáló, mivel a többin sem volt hatalmas Shampoo felirat), olvasom a használati utasítást: After shampooing… HOGYAZTAKISÍPOLOMACSÚNYASZAVAKATMINDENIT!!!!!

Aznap este – Isten látja lelkem – eltulajdonítottam valaki samponjából egy borsónyit, hogy ne kelljen szembe néznem a megaláztatással: még sampont sem tudok vásárolni Amerikában!

És akkor a porszívó használatát akkor már nem is említem! Talán később! :D 

De ne aggódjatok! Gyűjtöm a vicces dolgokat, amiket átélek, még ha megalázóak is, hiszen aki nem tud nevetni magán, az nem is él igazán! :D

Köszi, hogy olvastok! ;) A sztori folytatódik…