Ma délután éppen nagyban sertepertéltem a konyhába, mikor a főnök elém rakott egy darabot abból a ragasztószalagból, amit utoljára Ferihegyen láttam, mikor rátették az elveszett bőröndöm fogantyújára. Felnéztem, és kérdeztem, szórakozik-e, vagy tényleg megjött a bőröndöm. Azt mondta, bent van a lakásban. Köpni-nyelni nem tudtam, berohantam - és ott volt! Ez volt a legjobb napom a táborban eddig! 

És végre vannak ruháim, tisztálkodási szereim, TÖRÜLKÖZŐM!, saját fehérneműk, pulcsi, FUTÓCIPŐ!, fürdőruha! és miegymás!

(A fürdőruha jelentette a legnagyobb gondot, mikor a 36 fokban majd megsülve ültem a hűvösön, míg a többiek csobbantak a medencében.)

Csodás, euforikus érzés kerített hatalmába a kipakolásnál. Mindent megszagolgattam, gondosan átsimítottam, és végre valahára megtöltöttem a kis fiókos komódot, ami több mint egy hete majdnem ürese áll az ágyam mellett.

Végre újra a normális szinten van a komfortérzetem! God bless America!

Köszi, hogy olvastok! ;) A sztori folytatódik...